EXPOnálás Idillyumban

Az étel értelme. Tippek a Milánói Világkiállítás látogatásához.

Kezdjük a legfontosabbal: a Milánói EXPO-t érdemes megnézni! Az egésznek van egy Alice Csodaországban érzete: érdekes, elgondolkodtató, szórakoztató, színes, finom, zsibongó korlenyomat. Nem utolsósorban izgalmas program izgő-mozgó iskolás gyerekekkel is, ráadásul olyan közel van, hogy akár egy napos villámlátogatással is megnézhető.

Az Expóról eddig megjelent híradások többnyire a Magyarországot elég kínosan prezentáló pavilonról szóltak csak, amivel a legkisebb baj a külseje, annál sokkal kínosabb, ami benne van, pontosabban inkább nincs. Bár, úgy hírlik több más nemzet polgárai sincsenek elragadtatva saját országuk teljesítményétől. Mi inkább arra koncentrálunk, ami jó! Bőven van ugyanis mit ámulni, kóstolni, kipróbálni, megismerni, befogadni a Világkiállításon. Helyszíni mintavételünk alapján a cikk végén gyakorlati tanácsokkal is igyekszünk segíteni olvasóinknak a látogatás megkönnyítéséhez.

Ha Ön Foody, azaz nagyon megnézi, hogy mi, és hogyan kerül a tányérjára, poharába akkor Önnek melegen ajánlott a látogatás, ha pedig illy rajongó – amit blogunk olvasójaként talán feltételezhetünk :-) -, akkor kihagyhatatlan! Az illy vezeti ugyanis az Expo Kávé Pavilonját, ahol egy impresszív, az illyhez illő multimédiás, színes-szagos programban tudhat meg mindent a kávéról, a cserjétől a csészéig. Csak egyedül a Kávé Pavilont az Expo első pár hétben 700ezer! ember látogatta meg az addig az Expora belépő 1.5millióból, vagyis minden második ember járt ott. Hiszen tudjuk: ha kávé van, minden van!

Utazzon Milánóba az Expóra az illy-vel! Két vásárlónkat elvisszük a Világkiállításra! Részletek itt ›››››››

 




Mi is az a Világkiállítás?

Sokan kérdezik, mi egyáltalán ez az egész őrület? Mi az Expo, és miért érdemes megnézni? Az Expón koncentráltan, egy gyalog bejárható helyen összegyűlik a világ sok - jelenleg 140 - országa, és megmutatnak magukból valamit. A Világkiállítás egy mintavétel a Földről, s ezúttal témája miatt a Földből! A résztvevő országok önreklámján kívül egy gondolatébresztő világmozaik részleteit rakhatjuk össze, merre tart a bolygó, kinek mi a fontos egy adott témában. Ez az Expót átszövő téma, vagy mottó idén a fenntarthatóság, és a világ élelmezésügyi problémáira adott válaszok, megoldások keresése: 'A Föld élelmezése. Energia az élethez.' (Feeding the Planet. Energy for Life.). “ Ezt a 140 kiállító ország közül sokan fantasztikusan, és vannak, akik kevésbé kreatívan oldják meg, de ha kellő időt  és figyelmet tudunk a vizitre szánni egy érdekes metszetet kapunk a világról, olyan helyekről is, ahova nem feltétlenül tudunk elutazni. Az önálló ország pavilonok mellett Milánóban a kávé mellett olyan tematikus pavilonokban, (úgynevezett klaszterekben) is elmélkedhetünk az étel értelmén mint: kakaó és csokoládé-, rizs-, zöldség-gyümölcs, gabona-, fűszerek, de beleáshatjuk magunkat a szigetek, tengerek élelmezése, valamint a biomediterrán-, és élelem a száraz területeken témákba is. A tematikus klaszterekben sok esetben olyan országok is kiállítanak, amelyek önállóan erre nem lennének képesek.

illy kavezo

Expo történelem

Az első, a világ nagyközönségének rendezett nemzetközi óriáskiállítást, azaz Világkiállítást 1851-ben rendezték Londonban. Gazdasági és kulturális hatását tekintve állítólag csak a foci VB és az Olimpia tud több világfigyelmet generálni egy univerzális Expónál. A világ több ikonikus épületet és technológiai újítást is köszönhet az Expónak: az 1889-es Párizsi kiállításra készült el például az Eiffel torony, ami azóta is a város és Franciaország szimbóluma, milliókat vonz, és Expón mutatták be a telefont is. Az Expók kezdete óta az esemény legfontosabb látványosságai az országok által felépített pavilonok, melyek az adott ország önreklámjának színhelyei, a különböző pavilonok építészeti stílusa a mai napig az Expókról szóló beszélgetések meghatározó témája. A 20. század elején még leginkább a legújabb tudományos és technikai újdonságokat mutatták be az Expókon, majd ez egyre inkább elmozdult az emberiség egyetemes kérdéseinek, problémáinak, és az arra adott válaszoknak a bemutatása felé. A Világkiállítások történetéről itt egy jó összefoglaló

 

Alice Csodaországban, (ja, nem) a milánói Expón

A legjobban egy angol szó, az ‘infotainment’ jellemzi a Milánói Expót: az egész egy hatalmas ‘Infotainment’ park, vagyis egy szórakoztatva informáló, vidám bulipark. Nem a szó gagyi értelmében vett vurstli, és nem is vásári, az egész rendezése ugyanis nagyon profi, a bejutástól kezdve a látogatók informálásán át a programokig egy olajozottan működő, színes, mutatványos várost járhatunk be.

Első blikkre nem gondoltam, hogy az Expo jó családi-, gyerekprogram, pedig az! Május végi látogatásunk idején tele volt iskolai csoportokkal, van külön Gyerek Park és rengeteg a gyerek program. Az Expo szórakoztatva tanító, ismeretterjesztő jellegű, érti a korszellemet, minden színes, szagos, ízes, mozog, hangos, és multimédiás. Van az egésznek egy kis Alice Csodaországban érzete, ahogy séta közben a szemünk elé perdülnek mindenféle jelmezes lények, a nagy tömeg ellenére szerencsére szellős emberfolyam szürreális óriás tárgyakat kerülget, egy folyamatos kavalkádban mozgunk. Jönnek szembe óriás madarak, mindenféle szobrok, útközben beugorhatunk egyet futni a gymbe (nem vicc! :-) szelfizhetünk az Expo kabalafigurájával, Foody-val. A Foodyt alkotó gyümölcs- és zöldségfigurákat az illy csészéken is hazavihetjük! Hallgathatjuk az egyes országok zenekarainak jelmezes performanszait, és ámuldozhatunk az egyes pavilonok külső formáin, utunkat megszakítva egy-egy teraszon, napágyon, vagy csak szimplán a füvön ücsörgéssel, egy kávéval, de proseccoval vagy pezsgővel is tankolhatunk. Foody minden délben hatalmas sikerrel parádézik végig a Fő utcán, a Decumano-n (ne ekkor próbáljuk pl a Kávé Pavilon vezetett túráját teljesíteni, mert a csinnadrattától a felét sem fogjuk hallani még fülessel sem), és naponta több operát hallgathatunk végig az olasz pavilonnál levő Élet Fája melletti tóparton. Szerdánként a Cirque de Soleil lép fel az Expo nagyszínpadán, és a napi országspecifikus kultúrprogramot mindig érdemes végigböngészni az Expo jól felépített, informatív weboldalán. Amit pedig gasztro felhozatalban a 140 ország összehozott, azért megértem, hogy a milánóiak bérletet vesznek ide.

Ahogy először beléptem az Expo területére és átnéztem a térképet az ugrott be, hogy de hát ez az egész a képeken sokkal monumentálisabb. Ez az érzet azonban csak a mintegy 1,5 km hosszú fő utcán, a Decumanon való első séta 20 percéig, és a Kávé Pavilonba való belépésig tartott, mert onnantól azért jött erősen a wow faktor, és már szinte nyomasztott, hogy mennyi mindent szeretnék megnézni, és vajon hogy préselem mindezt be egy napba.

Rengeteg a látnivaló az EXPO-n, és közben minden érzékünket bombázzák ingerekkel. És bár én az ide nekem az oroszlánt is, avagy Mindent tudni/látni akarok kedvvel vágtam neki az Expo bugyrainak, hamar beláttam, hogy ez lehetetlen. Érdemes az elején az önkéntes segítőktől vagy az info pontokon egy térképet beszerezni, előre olvasgatni az Expo weboldalán az aznapi progarmokról, pavilonokról, tematikus klaszterekről és egy útitervet készíteni. Egy délelőtt 10 órás indulástól este 7-ig tartó gyaloglós felfedezésbe maximum 10-15 pavilon fér bele a pihenőkkel, sorban állásokkal.

 

Idillyum: cserjétől a csészéig

Az illy egy régi szlogenje: “Az eszpresszó művészete és tudománya, 1933 óta. (Art and science of espresso, since 1933.)" – nos, ezt láthatjuk életre kelni az Expo Kávé Pavilonjában, ahol az illy 10 kávétermelő országgal karöltve mutatja be  a kávé útját a cserjétől a csészénkig. A terek elképzeléséhez jó előzetes a 3D virtuális Kávé Pavilon túra.

A recepción már várták kis csoportunkat, a pavilon vezetője  halkan odasúgta a túravezetőnek, hogy tudja-e, hogy mi Magyarországról jöttünk, merthogy az Illy család magyar származású. Ez jól esik, hiszen az illy egy vérbeli olasz cég, de máig tiszteletben tartják magyar gyökereiket: a trieszti illy gyárban tiszteletbeli magyar konzulátus is működik. Magyar gyökerek ide vagy oda, szerencsére az illynél jól tudják, hogy valaminek a magyarsága/olaszsága édeskevés lenne ahhoz, ahova az illy máig jutott 82 év alatt: 140 országban van jelen a minőségi kávé, az olasz eszpresszó etalonjaként. Ehhez pedig mindenekelőtt a minőség, a jó termék, a környezetre való odafigyelés, vagyis a kávé tudományának, és művészetének legmagasabb fokú művelése vezet.

A paviliont bejárhatjuk magunk is, vagy audio guide-dal, de nagyon érdemes Epson szemüveggel támogatott vezetett látogatást foglalni ide kattintva, melynek segítségével videókkal, infografikákkal követjük a kávé útját, ahogyan kávébabból a világ legnépszerűbb italává válik.

A trieszti Universitá del Caffé 10 kávétermelő ország segítségével azt mutatja be, hogy hány ember munkája, mennyi energia van egy csésze feketénk mögött. Megdöbbentően sok! A fenntarthatóság jegyében a pavilon maga is nagyrészt újrahasznosított anyagokból épült, s végigvonul rajta a világhírű fotós, Sebastiao Salgado gyönyörű kávés szocio fotósorozata. Salgado tíz éve fotóz olyan kávétermelő országokban az illynek, ahonnan a cég a zöldkávét vásárolja (a kávétőzsdét kihagyva, a legjobb minőségű alapanyagot keresve, közvetlenül a farmerektől), hogy a kávé fogyasztókkal megismertessék a kávétermelő helyeket, és a kávétermelők, kávéval kereskedők életét. A sokszor mágikus hangulatú fotók szuggesztíven adják vissza a kávétermő vidékek szépségét, egzotikumát. Miközben gyönyörűek, egyszerre szociofotók is,  bepillantást engednek a - világszerte 25millió! - kávéból élő családok életébe, akik közül sokan soha nem kóstoltak még egy csésze kávét sem, de találkozhatunk köztük tehetős brazil kávématrónával is, aki szívesen kalauzol végig családi gazdaságán. Salgado tíz éves munkájának eredménye az a 600 fotó, ami Egy álom illata (Scent of a Dream) címmel könyv formában is megjelent, és ősz végéig Velencében tekinthető meg.

Salgado az alábbi rövid videóban beszél az illyvel közös munkáról: 

Egy élő, üvegházban elhelyezett kávéültetvénytől kezdődik a vezetett utazás, ahol megszemlélhetjük a kávécserjét, virágzást és a kávébab különféle formáit, és egy helyszíni pörkölőnél fejeződik be, ahol magunk is kóstolgathatunk különféle, az illy 9 Arabicából álló klasszikus keverékét alkotó kávékat. A tematikus szekciókban négy olyan ember mesél a munkájáról, akinek a kávé adja a megélhetését (kávéfarmer, szállító, kávékóstoló, barista) miközben az Epson szemüvegen videókkal, infografikákkal követjük a kávé útját, ahogyan kávébabból a világ legnépszerűbb italává válik, és megtudjuk hogyan készül a jó eszpresszó.

Egy mini Kávé Egyetem (Universitá del Caffé) Kávé Gourmet kurzust abszolválunk tehát a szórakoztató látogatás végére. Akit picit hosszabban, vagy akár professzionális szinten érdekel a kávé tudománya, már Magyarországon, magyar nyelven is elérhető az Universitá del Caffé Kávé Szakértő - Barista képzése! Ha pedig kedvenc hobbija a gyárlátogatás, erősen vonzódik a műhelyek, laborok, zakatoló gépek és a csúcstechnika iránt, minden érdekli ahol a kulisszák mögé lehet bekukkolni, nézze meg a National Geographic elképesztően érdekes Megafactories sorozatát, melyben az illy kávékonyhájába is betekintést nyerhet.

 Megafactories: illy

 

Pavilon verseny

A kié a legjobb/legszebb pavilon verseny győztese nálam magasan - a pont a magyar pavilon mellett levő - angol pavilon lett, s az Expóról eddig látott fotócunami alapján ezzel még sokan vannak így. Az ötletük nagyon egyszerű: gyönyörű pavilonjuk egy méhkaptárt idéz, s koncepciójukban a méhek kipusztulásának veszélyére hívják fel a figyelmet.

 A támáról egy nagyon jó dokumentumfilm is elérhető a neten magyar felirattal: Végveszélyben a méhek ( Queen of the sun) címmel.

 

Zseniális, ahogy egy virágos mező labirintusában lehet a kaptárba bemenni. Azok az ország pavilonok, amik a kevesebb több elvét szem előtt tartották, és nem próbáltak meg egyszerre túl sokat mondani, egyszerre sok témát felvetni, de azt az egyet amit kiválasztották kreatívan és jól kidolgozva tálalták biztos, hogy nagyobb hatást érnek el, mint a zizi, mindent bele, száraz kiállítási, ötlettelen vásár pavilonok.

Szintén ajánlott még a brazil pavilion, amibe az unalmas, konvenciális padló és lépcsők mellett egy kifeszített hálón lépdelve, vagy inkább szökdécselve is be lehet menni, időnként táncoló ugrálóvárrá alakítva a helyszínt, tele sikítozó, nevető emberekkel. Ottjártamkor még ritmusos bossa nova is szólt a lassú ugrándozáshoz, így a táncvárazás ellopta a show-t a pavilon tartalmától, mely többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy Brazília nemcsak agro-ipari ország, hanem jelentős technológiai innovációi, kapacitásai is vannak. A brazil pavilon az angol mellett az egyik legtöbbet fényképezett építmény, és hogy mindenki emlékszik rá, aki az Expón járt, az egészen biztos.

 

Nagyon átgondolt, és egy alapvetően egyszerű ötletből a legtöbbet hozta ki Dél-Korea. Kevéssé a pavilon külseje, inkább a tartalma volt lenyűgöző. Ők egyszerűen a fermentáláson alapuló koreai ételkultúrát, a Hansik-ot mutatják be, melynek központi eleme a ‘Moon Jar’, egy tradícionális, teliholdat idéző cserépedény. Természetesen egy szuper koreai étteremben és pavilon shopban végződik  a Hansik túra, lehetetlen kóstoló nélkül elhagyni a pavilont. Az ázsiai ételek közül vilégszerte ismert az indiai, kínai, thai, és erősen feljövőben van a vietnámi, de bőven van még mit meghódítania a koreai ételeknek, és ezt az Expón jól kezdték el!

Ha már Vietnámnál tartunk, az ő pavilonjuk kívülről nagyon hívogató, de belül teljes csalódás volt, néhány edényen kívül más nem volt látható benne. Ugyanez elmondható a kínai pavilonról, ami kintről kihagyhatatlnannak tűnt, belül azonban inkább emlékezetett valami központi bizottsági ülésteremre termelési riportokkal és dolgozó nőkkel.

 

Nagyon tetszett még az USA pavilonja. A két szinten szinte minden van, szuper kreatív térbeli mozikban nézhetjük végig az amerikai ételszentségeket a hálaadási pulykától a “food truck nation” legszebb hagyományaiig, és ők a tetőterasz ziccerét sem hagyták ki. A nagyon impresszív bár melletti színpodon folyamatos pörgés, tánc, buli van. A belépéskor igazán jól jön a kánikulában egy kis lágy vízpermet (ezt az ötletet több pavilon is alkalmazta), a függőleges zöld faluk pedig különösen menő.

A kuwaiti pavilion előtt egész nap hosszú sor állt, estefelé, a tömeg apadtával jutottam be, érdemes volt kivárni a sort. Kívül belül extra látványt raktak össze, szépen mutatják be a sivatagból létrehozott oázis, és az ehhez szükséges vízszükséglet problémáját, a 360 fokos körpanorámás, kupolára vetített látványvideóik a sólyom repülésétől a sivatagi viharig gyönyörűek.

Ecuador pavilonja kívülről egészen pazar, belül azonban inkább csak  egy turisztikai brosúra, bár, okosabb lettem azzal az információval, hogy Ecuador exportálja  a világon a legtöbb rákot. Hm. 

A kívülről bizarr módon pazar Kazah pavilon már anélkül is kultúrsokkolt, hogy bejutottam volna, ugyanis az előtte levő színpadon – ez nem vicc! - 5 percenként váltják egymást a kazah táncosok és énekesek, nagyon kemény, pörgős show-val szórakoztatva a sorbanállókat. Ezért bizony ott a pont! A homokdűnéket idéző Arab Emirátusok pavilonja előtt szintén egész nap több órás sor állt, még este hétkor is, így ezt kénytelen voltam csak kívülről szemlélni, de ha Önök bevetik a nyitáskor odarohanós, vagy nagyon késő este menős trükköt, biztosan bejutnak!

A házigazda olaszok egy kívülről szintén látványos, komplett Palazzo Italiában remélik felsorakoztatni mindazt a designt és innovációt amit az emberiségnek adtak, de ez sajnos pont a túl sok információ hibájába torkollik. Egy egész nap kellene csak az olaszságok sokemeletnyi megnézésére, a legtöbb látogatónak azonban ennyi ideje nincs. A tükörterem – amit több más pavilonban is elsütöttek - gyönyörű olasz tájakkal maradandó élményt nyújtott, ahogy az egész Expo is. Azóta is emésztem, és  szívesen bóklásznék még egy-két napot benne. Az ítélet egyértelmű, menjenek, nézzék, kóstolják meg Önök is!

  

Hasznos tippek, tanácsok a látogatáshoz. Mikor, hogy mivel menjünk és mit érdemes előre intézni?

 

-       EXPO Milano nyitva tartás: 2015 máj 1- okt 31. Naponta 10-től 23 óráig. Esti jegy 19-től 23 óráig váltható. Napijegy 39 Euro, esti jegy 5 Euro. Erősen ajánlott a jegyet előre, online megvenni az Expo weboldalán. Vehetünk konkrét dátumra szóló jegyet, vagy nyitott jegyet is, ezesetben azonban be kell regisztrálnunk a látogatás napját az Expo site-on, mivel a napi látogatószámot korlátozzák, tehát nyitott jeggyel sem lehet akármikor menni. Ha tudja látogatása pontos dátumát érdemes inkább rögtön arra a napra megvenni a jegyet, és nem kelle kétszer adminisztrálni. Akármelyik megoldást választja, biztos, hogy kevesebb idő és fáradtság mint az Expo pénztárainál sorban állni. Tudja Ön, hogy az EspressoShop-pal is eljuthat az Expora októberben? Két vásárlónkat elvisszük! Részletek itt!

-       Csak kényelmes cipőben menjen EXPO túrára, a terület ugyanis szellős, szerencsére árnyékos, a látni-, enni-, inni-, hallgatni-, tapogatni valók pedig számosak. Vannak kis elektromos járművek, de így is sok gyaloglásra kell számítani.

-       Idén annyira közel van az EXPO, hogy akár egy napos repülős villámlátogatással is megoldható a túra a Wizzair napi Budapest-Milano járatával. (Repjegy kb 15-20 000 Ft-tól.) Igaz, így elég intenzív nap, de megspórolható a Milánóban igencsak elszállt szálloda költség. Indulás reggel 6-kor, hazaérkezés éjfélkor. Szívünk szerint azért legalább 2 napot tanácsolunk rászánni. Amellett, hogy sokkal kényelmesebb egy éjt Milánóban aludni, és a városban is kicsit körülnézni, 2 nap alatt teljesebb mintát lehet venni a világ mutatványaiból. Mi például a Gambero Rossoban is listázott, – meglepetés! :-) - magyar tulajdonossal büszkélkedő Osteria Brunelloban költöttünk el egy remek vacsorát egy finom Brunello di Montalcino kíséretében.

-       Milano Malpensa reptérről 10 Euroért egyenesen az Expohoz visz az egész nap közlekedő busz.

-       Ha kényelmesebben nézné meg az Expót, szállásfoglalásra melegen ajánljuk az Airbnb-t, ahol az Expo miatt orbitálisan elszállt milánói szállodaáraknál jóval olcsóbban tud szállást foglalni. Itt magánemberek kiadó egyszerű szobáitól a loft lakásokig változatos a kínálat. Min. 50 Eurótól felfele kell 2 főre szállásköltséggel számolni. És nem, nem  zimmer feri a színvonal! :-)

-       Az Expo egy tömegrendezvény, valóban nagy tömeggel, hétköznap is, de  a hétvége mindenképp kerülendő. A legnépszerűbb pavilonok előtt a nap legnagyobb részén elriasztó, több órás sorok kígyóznak, a szerzőnek Kazahsztán és az Arab Emirátusok pavilonját emiatt nem sikerült megnézni. Kicselezheti a tömeget, ha 10 előtt érkezik, és kapunyitáskor azonnal bemegy. Mire a legnagyobb tömeg 11 és dél között beér, addigra Ön kipipálhatja hosszas sorállás nélkül a legnépszerűbb pavilonokat. Délután 5-6-tól is sokkal kevesebben vannak már, ilyenkor is nagyobb eséllyel lehet megnézni a szuper népszerű pavilonokat.

-       Parkolni csak az Expo site-on előre megváltott parkolójeggyel lehet személyautóval naponta 12,20 Euroért. Javasolt a tömegközlekedés, metro.

-       Semmilyen csomagmegőrző nincs az Expo területén biztonsági szempontok miatt, így ajánlatos szó szerint semmit nem hozni magunkkal! Táskát, csomagot a szálláson, pályaudvari csomagmegőrzőben, kocsiban érdemes hagyni.